Ez meg a másik része a skálának, mert ocsortány ronda és nem érdekel, hogy régen volt (a Corpse Bride még előbb is, bár totál más animációs stílus), se motion capture, de ez így is pofátlanul szórakoztató, tiszta It csak mínusz 10 év. Egyszerű a koncepció (mind láttunk már olyan házat, aminek "arca" van) plusz az elveszett játékaink meg, hogy mi a pokol lehet a creepy öregnél, de van gyerekkori "legenda" is, aki egy bajszos kretén a játékgépnél. Elképesztő jó hangulata…

A kicseszett animációs figura is Johnny Depp, hihetetlen ez a pali :D. Amúgy A+ minőségű az animáció, nem csak a figurák ezekkel a hihetetlen testfelépítéssel (kedvencem az atya, akinek nagy cipőtalp álla van, púpos, ugyanakkor magas és pálcika karokkal magyaráz, és akkora sipkát hord, hogy külön shotban mutatják meg), de a környezet is él és lélegzik, már amelyik persze, mert élőfölde szürke és stresszes, míg a halottvilág színes, játékos, de igazából mindig van mit nézni.

Talán ebben a formában volt…

Őrület és lassan beteljesedő terror. Kicsit úgy éreztem, mintha nem szabadna ezt látni. Mintha valami sorozatgyilkos homevideoját nézném. Éreztem a szagát. Ezt az izzadt, világtól távoli dögszagot. A csontos tákolmányokat, a lógó szirszarokat, a csirkét, a fejlámpást (szó szerint). És ha már érzékelés a hangok se maradjanak ki, mert lyukat üt az ember fülébe a láncfűrész, a csilingelő bizbaszok, amik lógnak, a sikoltás-maraton, amit Sally lenyom, és amit teljes mértékben megértek, mert olyan zsigeri szinten félelmetes ahogy lohol utána egy…

Suspenseből jeles. Rögtön a nyitójelenet, ahogy beteszi Powell a nézőt a kamerába és szó szerint egy célkeresztet aggat elé, hogy nesze ez vár rád! A részese lettél. Beleillene Hitchcock életművébe is, noha az öreg sem panaszkodhat, ha már megcsinálta ugyanebben az évben az egyik legjobb thrillert/horrort. Jó aztán a giallo/slasher műfaj nagy általánosságban elkanyarodott egy sokkal igénytelenebb és butább (nem mindig baj ez) irányba.

Karlheinz Böhm úgy néz ki, mint a fiatal Kenneth Branagh, de amennyire Lockhart a külvilágnak van…

Elképesztő nagy marhaság, de ez már egyértelműen a paródia, nem a horror. Egyik rész se olyan, mint a másik, még címében se, de a mintát azért fel lehet fedezni. (Sok horror pici hülyeséggel, sok horror sok hülyeséggel, pici horror nagyon sok hülyeséggel)

Rengeteg bája van ennek a filmnek, néha béna, néha meg olyan beállításokkal szór meg Sam Raimi, hogy uhh rohadt menő, néha átmegy óvodásba (még óvodásabb, mint a kettőben), néha pedig (a maga egyszerű módján) kurva vicces. A három…

Hát ez se került sokba, de nem is baj. Milyen furcsa, hogy van egy softreboot jellege, de csak az előző eseményeit írja át, mert ez mégiscsak egy második rész, és ott folytatódik, ahol abbamaradt. De közben meg sok szituáció hasonló tök más kimenetellel, mintha ez valami varráció lenne egy témára.

Ez már fullba tolja a kretént, tele van óvodás Sam Raimi dolgokkal, mint a gonosz kéz tányérokat tör szét Ash fején, mint valami Tom és Jerryben, megjelenik az apa szelleme…

Naomi Watts bármikor!
Látva az eredetit is izgalmas tudott lenni. Az nyomasztóbb talán (annak a filmnek néhány képe kiborítóan hátborzongató és nagyon sokáig fog kísérteni), ez ijesztőbb és megrázóbb, megérthetőbb, de ehhez kell az, hogy jól adjon hozzá, jól vegyen el, a kisfiút meg bedobnám a kútba. A sok magyarázat furcsa módon nem öli meg a film misztikumát, csak emel a parán és átérezhetőbbé is teszi. Főleg a film utolsó 30-40 percében, édes istenem..

A látvanyvilág, amire nem lehet panasz…