Furcsa érzés, hogy vígjátékként nekem szinte semennyire nem működik, egyszer-egyszer morogtam valami nevetésfélét (az abszolút mélypontja Mr. Chow meg a végén az a barom, aki énekel), és ezt a filmet konkrétan időkapszulába zárták (az ergya zeneválasztással együtt), viszont mégis van egy jó hangulata, ami átragad a nézőre. A kaotikus energia, az összevisszaság sodor magával, és ami előtt döbbenten állok, hogy a 'whodunit' jellege sokkal érdekesebb volt, mint a komikum. Persze nem Rian Johnson térdepel a receptért, de lehet, hogy Phillips…

Ötször meghaltam fejben, mire elkezdődött az úgynevezett történés. Egyszerűen túl későn. Szokás olyat mondani, hogy 25 perc volt régen, amíg be kell rántani a nézőt, ez később lecsökkent 15-re, most meg ki tudja, hogy mi van, de biztos, hogy sosem volt 60 perc. Valahogy ez az egész ilyen takarékon mocorgó, Hardytól is láttuk ezt ezerszer, sőt sok más embertől azóta, de tőle fáj igazán. Utoljára mikor lehetett valami karriert (előrefelé) mozgató filmje, nyolc éve? Egyedül a faházas jelenetben működött, ahogy…

Mad Max hashajtón. A dementór csókja. Adócsalás. Mondjak még hasonlókat?

Mindig egy kicsit furcsa utólag kiakadni valamin, aminek már lecsengett a hulláma, de annyira fölnyomja az ember vérnyomását (szinte természetesen, játszi könnyedséggel), hogy nem lehet kibírni. Még egy ilyen unalmasan szánalmas mocskot mint ez, ritkán szül ki magából a blockbuster műfaja. Az összes fontosabb szereplőt sikerül félrecastingolni ahhoz valami külön tehetség kell, és üvölt mindegyikről, hogy inkább vagdosná magát azzal a paychekkel, amit a film után kap (még Kevin Hartról…

Mehetne a szokásos vekengés, hogy mennyire jó lett volna moziban és nem a kutya szájából előhúzott bitrátás netflix quality előtt ülni (addonok ide vagy oda) és akkor az első felét még jobban élveztem volna, a másodikat még jobban untam volna. Egyszerre van az, hogy a 120. percben is még mindig ámulok, hogy milyen nyers erőszakot képes elém tolni (a bunyó a csodálatos indonéz Dafne Keen és mr. szopómaszk között ijjjjj), de közben már nagyon fáraszt. És még húzza és még…

Ügyes, ígéretes rendezés, amit megfojt az ideológia, nem véletlen, hogy azok a részek működnek a legjobban, amiket ez nem kifejezetten terhel, a hegyek között, a bárban vagy a parkolós jelenetben, ahol feszültséget képes generálni és szinte kimondatlanul érzékelteti, hogy itt valami nagyon nincs rendben (külön dicséret, hogy ezekben a zenét kihagyták).

Viszont, ami a közepén zajlik például, ez a didaktikusság és sulykolás, ez egy kicsit fáj. "Mire valók a lányok?" - kérdezi Anna Kendrick személyesen a randijelöltektől, és az egyik…