Az első trailer óta gótikus transzban vagyok és vártam is, hogy karácsonykor kiszabaduljak a Gróf karmaiból, aztán persze az itthoni a forgalmazó átszabta az ilyesfajta képzelgést. Nagyon tetszik Eggers alázatossága, végtelenül szimpatikus ember, aki a legapróbb részleteket is úgy magyarázza, hogy büszkén kell bólogatnod, hogy igen-igen, a büdös kelet-európai roncsvámpírnak legyen ilyen huszármentéje meg fura bajsza meg beszéljen úgy, mintha már-már paródia lenne. Eközben pedig egyáltalán nem tolja el magától a modern, egyszerű közönségnek is fogyasztható horrorokat (na nem mintha…

Tarantinot nem csak az egyértelmű váltásban idézi (játékidőben jóval korábban meglépve ezt, hogy ne fárassza nézőjét az intertextuális ravaszkodással), de penge adok-kapokjaiban, a könnyed-kegyetlen örökös billegésében, istenien filmre forgatva (még mindig ott vagyok ezek között az árnyékok, színek között, ámulok az anyagszerűségtől) és hozzáteszi a sajátját a robbanásszerű zenei témával, az meg tényleg csak extra hab a tortán, hogy van vámpíros "blaxploitation". Tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint Quentin (csak most belőle is táplálkoznak), megfogja a sok összeguberált vackot, amit talált a…