4v291o

Watched on Saturday May 17, 2025.

Watched on Saturday May 10, 2025.

bárcsak több ilyen film készülne

Watched on Monday April 14, 2025.

Watched on Thursday April 10, 2025.

Watched on Saturday March 15, 2025.

Watched on Thursday March 13, 2025.

Watched on Saturday March 8, 2025.

Watched on Sunday March 2, 2025.

Watched on Saturday March 1, 2025.

Az első másfél óra nagyon vitt magával, még a gyerekkori rész kicsit szájbarágósabb pillanatait is elnéztem neki, mert a gyönyörű vizuál, a monumentális tájak közben megszólaló pánsípos szintizene, a felnőtt Jacques introja, Johana oversized blézerei és minden, amit Jean Reno csinál lenyűgözött. Viszont az olasz verseny után a film valahogy elkezd vergődni. Az ezután következő egy óra meglepően didaktikussá, repetitívvé válik és fájóan egydimenziós lett mindenki, ez különösen a női karaktereknél volt szomorú, a főhős csak szimplán idegesítő és ellenszenves lesz. A drámai csúcspontnak szánt fordulatok nem jöttek organikusan és nem tudtam együttérezni. Kár, hogy fokozatosan leereszt és ledob a film, mert nagyon tetszett a hangulata és a stílusa. Ezzel együtt nagy élmény volt vásznon látni, velem marad.

Watched on Monday February 24, 2025.

Watched on Sunday February 23, 2025.

Watched on Sunday February 16, 2025.

Watched on Friday February 14, 2025.

"The world is made up of many worlds; some are connected, and some are not."

Az I'm Tim doku után érdekes volt látni, hogy Avicii előtt 48 évvel egy teljesen másik művész hogyan küzd meg élő koncert helyzetben ugyanazzal, hogy a közönsége nem érti az új hangzását és kifejezetten nem kér belőle.

Nincsenek olyan fordulatok, amikre ne lehetne számítani egy zenei életrajzban, viszont Timothée ismét bizonyítja, hogy képes egy egész filmet és bármilyen karaktert elvinni a hátán.

Watched on Friday February 7, 2025.

Watched on Saturday February 1, 2025.

Watched on Friday January 24, 2025.

Watched on Friday January 17, 2025.

Lengyelország + Kieran Culkin szuggesztivitása + Jesse Eisenberg humora + gyönyörű színek és neonfény + pici gesztusok + szép-fájó jelenetek + 90 perc = biztos recept, hogy szeressek egy filmet.

Avicii zenéje sosem érdekelt és ez a film után sem fog változni. Viszont meglepően jó képet kaptam arról, hogy miben és miért volt tehetséges Tim, hogyan alakult a zenei érdeklődése és mi volt a víziója. Nem csak jelképesen látszik a stúdiómunka, hanem valóban lekövethető hogyan dolgozik egyedül, különböző emberekkel, mik az erősségei, mik a bizonytalanságai. Jó érzékkel balanszol a mentális küzdelmek és a szakmai progresszió között, a gyerekkori felvételekből kevesebb is elég lett volna, de mégiscsak egy Netflix dokumentumfilmről van szó. Műfajában viszont egyértelműen a jobbak között van.

Watched on Friday January 3, 2025.

Watched on Tuesday December 31, 2024.

Watched on Sunday December 29, 2024.

Watched on Saturday December 28, 2024.

This review may contain spoilers.

"If we are to tame darkness, we must first face that it exists."

A sötétséget, Nosferatu megjelenítését fokozatosan, szépen adagolja a film és közben felteszi a kérdést: vajon a gonosz belőlünk jön, vagy kívülről hat ránk?

Az emberi psziché sötét pillanatai, saját sötétségünk és az ezzel vívott harc, a kontrollszerzési kísérletek ábrázolása erős pontjai a filmnek. Az ember a tudományon keresztül érthetővé és uralhatóvá tett sok jelenséget, de közben zárójelbe rakta a megelőző korok rítusait és eltávolodott saját lelki világától, így aztán gyorsan elfogy az eszköztára, amikor egy komolyabb mentális zökkenőt kellene kezelni. Elég kontrasztos, ahogy a rohamokat a hagyományos orvos elnyomni próbálja, míg az őrültnek nézett okkult professzor beszélget és a mélyebb okokat keresi. Érdekes az is, hogy a professzor van leginkább jó nyomon a gonosz leleplezésében és megállításában, miközben a modern embert megjelenítő családapa racionális kritikája és kérdései csak hátráltatják az ügyet.

A film kevésbé erős része, hogy bár több szálon is feldob kérdéseket (kapitalizmus, tudomány vs. misztikum, moralitás, női megváltó szerep), nem igazán bontja ki ezeket, az utalások elég felületes szinten maradnak, inkább csak felvillantások. Bár én kedvelem ha a nézőnek szabad teret hagynak az értelmezésre, ennek most nehéz elhinni ezt a tudatosságot. Gondolatébresztőnek jó, kérdés, hogy mennyire marad velem.

Watched on Friday December 27, 2024.

Watched on Wednesday December 25, 2024.

Watched on Sunday November 10, 2024.

Watched on Monday December 23, 2024.

Watched on Tuesday December 17, 2024.

Watched on Sunday December 8, 2024.

Watched on Thursday December 12, 2024.

Watched on Sunday December 8, 2024.

Watched on Saturday December 7, 2024.

Watched on Sunday December 1, 2024.

Watched on Saturday November 30, 2024.

Egy Take That EDM remix, Iggy Azalea és az ikonikus All the things she said a t.A.T.u.-tól a megfelelő kezekben képes koherens és lehengerlő világot alkotni, ahol minden a helyén van. Ez a brillírozás jellemzi vizuálisan, karakterekben és forgatókönyvben is Sean Baker új filmjét, ami egyértelműen kiemelkedik az idei év felhozatalából.

Hozzátett az élményhez, hogy a moziban a hátsó sorokban ülő tinifiúkkal és az elsőre eltévedtnek tűnő idős nénikkel ugyanolyan hangosan nevettünk a kaotikus jeleneteken.

Watched on Saturday November 16, 2024.

Watched on Thursday November 21, 2024.

Watched on Sunday November 17, 2024.

Eredeti hangú, magával sodró, érzékeny, helyenként megható, helyenként nagyon vicces dokumentumfilm. A nagymama és Olga karakterei önmagában megérnek egy történetet, de a film ennél bátrabbat vállal - az alkotó gyerekkorának eseményein keresztül bepillantást ad a családtagok életútjaiba és döntéseibe. Engem az elejétől a végéig behúzott, sírtam, nevettem és úgy álltam fel, hogy most valami őszinte dolgot láttam.

Watched on Friday November 15, 2024.

Lassabban kibontakozó, szép, érzékeny és jóleső film három kórházi nővér életéről, akik három eltérő generáció tagjai és különböző nehézségekkel küzdenek a mindennapjaikban. Nagyon tetszett, hogy nem akarta elcsavarni a történetet egy sötét drámába (pedig nagyon adta volna magát), de nem is erőltetetten reménykedő, giccses. A képi világa gyönyörű, a beállítások, a színek és a fények erősen átélhető hangulatokat teremtenek. Egy olyan utazásra visz, amire érdemes jegyet venni és feltöltődni belőle.

Watched on Saturday November 2, 2024.

Watched on Wednesday October 30, 2024.

Watched on Sunday October 27, 2024.

This review may contain spoilers.

A tíz éves vetítésen néztem újra, és megnyugvásomra szépen öregszik. Tíz év pont akkora időtáv, hogy már nosztalgikus visszalátni olyan helyszíneket, amik ma már nem úgy, vagy nem is léteznek (RIP Wichmann, Cézár) viszont még elég közel van ahhoz, hogy könnyű legyen újra belemerülni.

A húszas éveim elején az életkezdési dilemmák, az ismerős ismerősének szülinapi bulija, a kocsmázás végén szétdobott számla és a szakítás utáni szenvedés különböző stációihoz lehetett könnyen kapcsolódni. Harmincasként az álláskeresés üres sablonjainak nevetségessége keserédesebb volt, mint régen. Az indulatos beszélgetés a főzelékfalóban külföldre költözött barátokról, nehéz megélhetési viszonyokról és kilátástalan közéletről máshogyan fáj az azóta eltelt idővel.

Összességében eléggé stabil és időtlen film, nem csak a témái, hanem az eredeti hangvétele miatt is. Az elbeszélési stílus, a tárgyakhoz kapcsolódó érzelmek (paradicsom, tejföl, BKV bérlet, kaktusz, pöttyös bögre, dezodor), és a zenéje kiemeli a klasszikus közérzet filmek közül és egy önállóan is érdekes, szerethető világgá teszi. Nálam továbbra is ez marad a kedvenc a rendező eddigi alkotásai közül.