bárcsak több ilyen film készülne

Az első másfél óra nagyon vitt magával, még a gyerekkori rész kicsit szájbarágósabb pillanatait is elnéztem neki, mert a gyönyörű vizuál, a monumentális tájak közben megszólaló pánsípos szintizene, a felnőtt Jacques introja, Johana oversized blézerei és minden, amit Jean Reno csinál lenyűgözött. Viszont az olasz verseny után a film valahogy elkezd vergődni. Az ezután következő egy óra meglepően didaktikussá, repetitívvé válik és fájóan egydimenziós lett mindenki, ez különösen a női karaktereknél volt szomorú, a főhős csak szimplán idegesítő és ellenszenves…
Egy Take That EDM remix, Iggy Azalea és az ikonikus All the things she said a t.A.T.u.-tól a megfelelő kezekben képes koherens és lehengerlő világot alkotni, ahol minden a helyén van. Ez a brillírozás jellemzi vizuálisan, karakterekben és forgatókönyvben is Sean Baker új filmjét, ami egyértelműen kiemelkedik az idei év felhozatalából.
Hozzátett az élményhez, hogy a moziban a hátsó sorokban ülő tinifiúkkal és az elsőre eltévedtnek tűnő idős nénikkel ugyanolyan hangosan nevettünk a kaotikus jeleneteken.